Sétálóutca, feketepont, túlélő, felhasználó, webmester – mi a közös bennük? Segítek: a Stanford Egyetemen (!) az úgynevezett “Káros Nyelvi Fordulatok Felszámolásáért Indítvány” (Elimination of Harmful Language Initiative, röviden EHLI) keretében közzétettek egy hosszú listát, mely ilyen és ehhez hasonló, – szerintük – kerülendő kifejezéseket és szavakat tartalmaz. Hiszen – sugallják – a nyelv elsősorban az elnyomás eszköze, ami szigorú cenzúrára szorul. A kiadványt útmutatásnak szánták az egyetem IT részlege számára, így számtalan informatikai referenciát is találunk benne, melyek különösen szórakoztatóak.

A folie à deux (madness of two; kettő őrülete, másnéven osztott pszichózis) egy ritka, de évszázadok óta ismert pszichiátriai kórkép, melynek során két egymással szoros kapcsolatban lévő, de a külvilágtól valamelyest elszigetelten élő ember tudatában közel azonos szinten és nagyon hasonló motívumokkal jelentkezik egyazon patológiás elváltozás (elsősorban pszichotikus zavarok formájában, jellemzően paranoid vagy szomatoform jelleggel). Kettőn nem áll meg a vásár – folie á trois, quatre, cinq – megtanulhatunk franciául számolni, vagy azonnal rá is térhetünk a folie en masse fogalmára (ez már a tömeg őrülete).

A politika egy olyan közelekedőedény, melynek szerkezetében a legkülönbözőbb formátumokba nyomódik bele a társadalom szövetében elkerülhetetlenül képződő traumaváladék. A pszichológiai eredetű nyomás, mely ezeket a traumákat felszínre tolja, törvényszerű: az elhallgatás hosszú távon nem működik, akaratlanul is kijön, aminek ki kell jönnie – ez azonban sokszor maladaptív, egészségesnek nem mondható módokon történik. Á.-t (aki férfi) tinédzser korában megkörnyékezte egy azonosnemű prédára vadászó pedofil, mely élményéről csak egy tálca feles után és csak nagyon felületesen tudott nekünk megnyilvánulni, valódi lelki konklúziók nélkül és sűrűn záporozó buzizások közepette.

Csaknem bámulatbaejtő, ahogy a lebomlás előtt álló porhüvelyeket a démonikus részvétlenség sötét energiái izzítják. Idegen kultúrák gyermekei, drogosok, nők, öngyilkosok, melegek, betegek, bántalmazottak – a furcsák és gyengék – gyűlölettől fűtött öregemberek szerint megérdemelten kerülnek a nyilvános kommentszekciók kínpadjaira, és jogosan égnek meg ezeken a “normalitás” jegyében hevenyészve összetákolt digitális máglyákon. Mi több, a friss levegőre kiszabadulva – piacozás, menetelés, buszozás közben némelyik a társas együttélés normatív keretrendszerének nagy becsben tartott eszközeit (úgy mint passzív-agresszív szemforgatás és mormolás, konfliktuskerülő fogszívás, ciccegés) félrerúgva, aggasztóan militáns attitűddel konfrontálódik.

Town square beheadings, powdered wigs and democratic elections – although currently regarded as the sacred cow of modern democracies, the popular vote might ultimately end up in the same bucket as any other obsolete, bizarre or cruel tradition we used to believe was the pinnacle of our civilization. Are two (or multiple) heads really better than one? Does this mythical entity that periodically emerges from the voting population – this egregore of mediocrity – really know what’s best?