Számtalanul, színesen – diszkalkulia & szinesztézia
Milyen érzés diszkalkuliásnak lenni? Képtelen vagyok megállapítani, hogy hányan vagyunk a szobában. Ahelyett, hogy hangosan és nagyon lassan, az ujjamon kezdeném el megszámolni a vendégeimet, találomra előveszek valamennyi tányért és evőeszközt, előre sejtve, hogy majd valószínűleg utólag kell kimagyarázom a felesleget vagy a deficitet. Természetesen nem arról van szó, hogy a freudi tudattalan elfojtások jegyében hiányolnék valakit, vagy meg akarnék szabadulni a jelenlévők egy részétől – ellenkezőleg, nagyon is kedvelem őket.